Kissé le vagyok maradva az események dokumentálásával, így most igyekszem némileg gyorsítani.
Ezt a bejegyzést most kezdem harmadszorra. Valahogy nem találom elég izgalmasnak magam. :) Na de most újra nekifutok, remélem nem alszotok el a felénél.
Vasárnap kiköltöztem a motelből és átköltöztem egy ukrán lányhoz a város nyugati részére. Itt Los Angeles egy teljesen más arcát mutatta. Amit eddig láttam, főleg beton, óriási autók meg úgy egyébként túlméretezett minden. Itt sokkal európaibb a légkör, az utak csak (2x) három-négy sávosak az öt-hat helyett, az utak mentén pedig pálmafák meredeznek az ég felé, megtörve a szürkeséget.
Ányához viszonylag egyszerűen eljutottam és másodjára a kaputelefon rejtelmeit is kiismerve, fél három körül már fent is voltam az új helyemen.
Rövid beszélgetés után gyorsan összeszedtük magunkat és elkocsikáztunk Santa Monicára. Ez egy part menti városka a Csendes-óceánnál. A mólón rengetegen voltak, az embereket mindenféle árusok és mutatványosok szórakoztatták. Aztán fagyiztunk. Így kezdetben nem akartam túlzásba vinni, csak két gombócot kértem. 6 dollár valamennyit fizettem, amire kissé rácsodálkoztam az elején. Aztán sorszám alapján a következő ablaknál megkaptam a fagyimat, ami nagyjából tíz otthoni gombócnak felelt meg. Ez mondjuk megmagyarázta az árat. Szóval tényleg MINDEN túl van méretezve. Olyan az egész, mintha Obelix-szel együtt az egész állam (ország) beleesett volna abba a főzetbe.
Hadd meséljek néhány példát. Amíg a motelben laktam és vártam a buszra (mert ugye menetrend, az van is meg nincs is) volt időm figyelni az autókat. Ha kisautó közeledett, az rendszerint egy Honda Civic volt. Vagy Lexus. Néha egy régi Ford...
Aztán a boltban szerettem volna magamnak venni némi gyümölcslevet. 3-4 literes kiszerelés alatt semmit nem lehetetett kapni. 3 kg+ kiszerelés mondjuk a cukor esetében még hasznos is, de hogy mit csinálnék 4 liter tejjel, azt nem tudom.
Santa Monicára visszatérve. Ánya megerősítette azon Los Angelesről szóló elképzelésemet, hogy ez a név pusztán egy gyűjtőfogalom. Városok vannak a városban, amiket néhol autópályák kötnek össze. De néha mintha totál másik országban is lennél. Harbor City, ahol először laktam. Senki nem beszélt angolul. Korábban már megállapítottam, hogy lengyel tanuláshoz Londonba kell menni, hát akkor spanyolhoz meg Los Angelesbe, Egy csomó felirat ki sem volt írva angolul, de minimum minden kétnyelvű. A mexikóiakon kívül mindenféla ázsiai és afrikai népek is mászkáltak arrafelé, és nevetséges, de még mindig én beszéltem jobban angolul.
Culver City, ahol most vagyok. Közel van az egyetem, a maga 42 ezer diákjával. Itt minféle szót hallani. A kaputelefonon találtam egy Mátét is. :) Ja igen, ez a lakás is az egyetemhez tartozik.
Aztán ma délután átkocsikáztunk Koreatown-on. Félelmetes volt, hosszú kilométereken keresztül egy latin betűt sem lehetett látni. Aztán ott van az egyetemi kampusz. Egy kis Itália LA közepén, fákkal, román stílusú épületekkel.
Santa Monika strandjáról átsétáltunk Venice beachre. Ez tulajdonképpen a helyi Petőfi sétány. Egy idő után visszafordoltunk és Santa Monicán megvártuk a naplementét. A szél meg az elképeztő hideg ellenére emberek lubickoltak az óceánban.
Utolsó kommentek