Sikerült úgy időzíteni, hogy épp egy ismerősöm is Vegasban volt, így engem is visszahoztak kocsival LA-be. Ott még elcsíptem az utolsó vonatot San Diegóba. Most is innen írok, már a következő vonatra várva, Santa Barbara felé. Az első itt töltött napomon a "régi várost" jártam körbe. Itt született Kalifornia. Házacskák, amik múzeumként, étteremként vagy valami boltként üzemelnek, olyanok, mint amiket a régi Amerikáról szóló filmekben is látni. Számolni kell azzal, hogy a "régi" itt kissé mást jelent, mint nálunk. A kiállítási tárgyak között pl. ott volt egy vasaló, ami még nekünk is volt otthon. 

Ezután felszálltam a trolira, ami inkább ilyen villamosszerűség. Muszáj megjegyezni, hogy a tömegközlekedés messze itt a legjobb, az eddig látottak közül. Ez a villamosvasút is csak negyed óránként jár általában, de legalább jön. :-) Viszont cserébe már nem olcsó, 2.25$ egy út, 5$ a napijegy plusz a kártyadíj. Ha netán valaki erre vetemedne, akkor a kártyát fel tudom ajánlani. :-) Ahhoz képest, hogy a tömegközlekedés közel áll a minősíthetetlenhez, a londonihoz hasonló kártyás rendszer mindenhol működik. A vonat is egész jóvolt: wifi, légkondi, büfé és a 100 kg+-os amerikaiakra méretezett székek hasonlóan nagy lábhellyel. 

Megint elkanyarodtam. Szóval megnéztem a közelben lévő Little Italy-t az Old Town után. Las Vegasba több Olaszország szorult, de legalább végre ettem valami jót; csirkés, brokkolis penne. :-D 

Akartam már írni kicsit többet a kajákról, most a gyümölcsöket ragadnám meg. Új kedvencem az ananász. Sosem szerettem, mert szerintem az otthoni konzervesnek elképesztően rossz műanyag íze van. Viszont itt ettem olyat, amit kb. csak nemrég szedhettek le a fáról és oltári finom íze van! Édes és nem műanyag. Az eper (nagyon nagy szemű) viszont kifejetten nem jó, a szőlővel egyetemben. A banánt tolom még kilószámra, mert nagyon olcsó. Tegnap 99 centért vettem vagy másfél kilót. Ezenkívül a mandarin volt még érdekes, aminek teljesen más íze van, mint amiket megszoktam. Nem tudom megmondani, hogy jobb-e vagy rosszabb, de teljesen más. Az egyik leggyakoribb gyümölcs meg az áfonya, erről nem túl sok összehasonlítási alapom van. Minden keksz vagy süti áfonyás. (Ami nem mogyoróvajas és csokis. Friss gyümölcsöt a boltokban sokkal kevesebbet lehet kapni, mint nálunk, viszont fagyasztott kivitelben minden létezik. És csak a banán olcsó. 

Vissza San Diegóba. Ebéd után még sétálgattam a belvárosban és a parton lévő parkokban. Aztán másnap a reggeli fánkjaim elfogyasztása után célba vettem a Coronado hidat. Odafele sétálva elég hamar ráismertem a környékre, hogy erről írta az útikönyv, hogy ne menj oda sötétben. Nappal se volt semmi... A célt végre elérve szomorúan vettem tudomásul, hogy a hídon tilos a gyaloglás. Várhattam meg a buszt, ami átvisz. Ha előre tudom, akkor felszállok rá a belvárosban. Coronado szigetére érkezve a strand felé vettem az irányt. Ez volt a legszebb strand, amit idáig láttam errefelé. A papucsot levéve akartam megtenni azt a száz métert, ami homokos parton át az óceánig vezetett. Az 50 fokos talaj miatt aztán mégiscsak a lábbeli összekoszolása mellett döntöttem. Irány az óceán! Néhány szörfös és pici gyerekek fürdenek. Ahogy a lábamat elérte a víz, felért egy totális érzéstelenítéssel. A fürdésből egyelőre elég is volt. A látvány kárpótolt. Ami még más volt, mint LA-ben, hogy itt végre az a tipikus halszag volt, amit én a tengerpartokhoz kötök. LA-ben néha nagyon kiábrándító volt látni az óceánt és tömény olajszagot érezni mellé. 

Még néhány kilométer séta a vizes homokban, aztán komppal mentem vissza a városba. Este BBQ vacsi (természetesen elég másnap ebédre is), aztán bejártuk a többi strandot is. Mivel már besötétedett, sajnos cápákat nem láttam, csak néhány fókát. Még mindig az a leghihetetlenebb, hogy az a sok hülyeség, amit a filmekben látni (medve a nemzeti parkban vagy cápa a strandon) tök hétköznapi dolog. Megtudtam továbbá, hogy a szép, színes halak nem finomak. :-) Mindent a szemnek ugyebár. :-D

Az óceánparti séta eredménye napszúrás, enyhe égési sérülések. Ebből kifolyólag a következő éjszakán a lebegve alvás problémáján dolgoztam. Mivel sajnos nem sikerült eredményre jutnom a témában, másnap fáradtan bandukoltam a Balboa parkba. Nagyjából 10 perc séta, 10 perc pihi intenzitással, jól elfáradt teknős tempójában. Próbáltam árnyékban maradni, dehát ez eme vidéken nem mindig egyszerű, a Balboa parkot pedig kár lett volna kihagyni. Először láttam errefelé igazán szép épületeket. Ezek többségében múzeumok, bemenni sehova nem volt időm, de igazán impozáns látványt nyújtottak.