Kedves Olvasóim!
A blog lezárása már régóta várat magára, a megírandó bejegyzés vázlata is itt pihen. Remélem, hogy ez a búcsú nem végleges; ígérem, hogy folytatom a történeteimet, amint ismét átrepülöm az óceánt.
Még mielőtt elfáradnátok az olvasásban szeretném nektek megköszönni az eddigi 948 lapletöltést. :) Köszönöm a pozitív visszajelzéseket, és őszintén örülök, hogy ilyen sokan kíváncsiak voltatok a hülyeségeimre. :)
Maradt még pár sztorim, amiket most megosztanék veletek.
Egész gyorsan sikerült asszimilálódnom. Az első napokban, ha bementem valahova már rögtön a köszönés után megkérdezték, hogy honnan jöttem. Egy hét után már odajött hozzám egy fazon az utcán, hogy tudom-e merre van a posta. Aztán volt ebből több is. :) Két és fél hét kellett, amikor már nem okozott gondot valamiféle small talk. Azt is megjegyezték, hogy úgy öltözöm, mint a kaliforniaiak. Utólag bánom is a cipőt, amit nem vettem meg, mondván az európai társadalom nem tudná elfogadni... Még az elején furcsálltam az emberek öltözködését, addig közben egészen megtetszett, hogy mindenki azt vesz fel, amit akar és senki nem szól be azért, hogy én hogyan öltözöm.
A Universal Studióban voltunk, amikor sorra kerülvén megkérdezték, hogy hányan vagyunk. Mondtam, hogy kettő és a biztonság kedvéért mutattam mellé az ujjaimmal is a kettes számot. "Ebből látszik, hogy nem vagy amerikai.' - mondták. Nem is értettem először, hogy ezt most hogy meg miért. Mi lehetett a baj? :) A helyes megfejtés a bejegyzés alján olvasható.
A másik meglepő dolog a California Science Centerben történt, ahol az űrsiklót akartam megtekinteni. Maradjunk annyiban, hogy nagyon nem volt egyértelmű, hogy kell-e vagy sem belépőjegyet váltani. Az épület előterében sok óvodás/iskolás csoport várakozott. Kikerültem őket, bementem. Aztán át még egy beléptetőkapun - tovább kerülgetvén a gyerekeket, át a termeken, különböző kiállításokon. Az űrsiklóhoz érvén egy úr megkérdezte, hogy az iskolás csoporttal vagyok-e. Elhibáztam, amikor nemmel feleltem. :) Akkor kéri a jegyemet. Meglepő tekintettel néztem rá, hogy nem tudom, hogy kell. De mondtam, hogy semmi gond, visszamegyek és veszek. Erre ő azt felelte, hogy csak várjam meg itt. Elment valahova, majd visszatérvén a kezembe nyomott egy jegyet (ingyen!), hogy most már mehetek. Nem tértem magamhoz. :) Így néztem meg az Endeavourt díjmentesen.
Ígértem nektek képeket, körülbelül a harmadát töltöttem fel ide:
https://picasaweb.google.com/108385095420454216743/California?authkey=Gv1sRgCJXQrpacqMehOw
És a végére a megfejtés: a kettőt a hüvelyk- és a mutatóujjammal mutattam. Az amerikai kettest a mutató és a középső ujjal jelölik. :)
VÉGE
Utolsó kommentek