Délután ismét vonatra szálltam és meg sem álltam Santa Barbaráig. A vonaton két említésre méltó esemény történt. Először egy négyes helyre ültem le, mert ott volt konnektor, meg ráláttam a bőröndömre. Aztán jött a kalauz és megkért, hogy üljek egy kettes helyre, mert egyedül nem ülhetek négyesben. A hülye szabályokon már nem kéne meglepődnöm. A nem igazán működő wifin kívül már csak a klíma volt aztán a probléma. Felkészültnek hittem magam, eleve hosszú nadrágban meg pulóverben mentem az állomásra a 35 fokban. Ennek ellenéte igen hamar a bőrönd kinyitása és a jól elsüllyesztett második pulóvet előbányászása elkerülhetetlen volt, de még így is vacogtam. Még a velem utazó amcsik is elővették a takarókat. Összekuporodva, dupla pulcsiban, kapucnit felhúzva ültem végig az utat, Santa Barbarán jégkockaként pottyantam ki a vonatból.
Pedig nyár volt. Csak másnap vettem észre, hogy már éjszaka se nagyon hűl le a levegő. Nappal bejártam a várost, megnézve a fontosabb dolgokat, aztán le a partra a bevásárló utcán át. Az első város, amit biztonságosnak éreztem. Előtte fel sem tűnt, de végre nem volt olyan rossz érzésem sétálás közben. Néha egy-egy másik embert is láttam az utcán: futni, kutyát sétáltatni. A város is sokkal kisebb, mint az eddigiek, mindenhova eljutottam gyalogosan (csak hegyet kellett mászni). Második nap bejártam mindent, amire előzőleg nem jutott idő, majd igyekeztem nem túl későn visszaérkezni a szállásomra. Kocsikáztunk a környékbeli hegyekben. A csörgőkígyók felé érdeklődve ismét meglepő választ kaptam: van egy pár, de inkább a pumáktól kellene tartani. Egyre jobb. :) Na meg a fekete özvegyekről se feledkezzünk meg. Gábor, ha olvasod, egyre inkább értékelem a kedves, európai pókokat és egyéb ragadozókat. :-D
Vacsira mexikóit választottunk. Igazából San Diegóra kaptam az intést, hogy ha ott vagyok, feltétlenül meg kell kóstolnom, de csak most jutott rá idő. Nem tudom igazából miket ettem, de jobb is. Alapvetően nem volt vele baj és persze három adagnak felelt meg, szóval a kajáról ismét le volt a gond.
Vasárnap túrázni mentünk a hegyekbe. Az előzőleg kiválasztott vízesések (helyét) parkolóhely hiányában otthagytuk és az Ysidro ösvényen sétáltunk. Fogalmam sincs mennyit, de a hőségben nem tűnt kevésnek. Itt a mérges szömörcével ismerkedtem meg, szerencsére csak kellő távolságból. Először azt hittem, hogy ez olyasmi lehet, mint nálunk a csalán, aztán láttam pár képet szömörce okozta bőr égésről és elég is volt. A hosszú farmer jó döntés volt a túrázáshoz. Nem mentünk fel a hegy legtetejére, de a látvány így is elég szép volt. Veszélyes állatokkal nem találkoztam, csak gyíkok és mókusok voltak. Meg egy csomó színes pillangó az alacsony részeken.
A túra után jól esett egy kis délutáni szieszta. Aztán estefelé sétáltam még egy kört egy újabb irányba, amerrefelé még nem jártam.
Utolsó kommentek