Kedves olvasóim!

Ezennel nekikezdenék a történetem mesélésének, itt, 31001 láb magasan és 4548 mérföldre Los Angelestől. Az első megdöbbenéstől leesett államat összedve, a fedélzeti szórakoztató rendszer alapvető funkcióit megismerve, az ebédet elfogyasztva, mi mást is csinálhatnék még. Igen, a szék kezd egyre kényelmetlenebbé válni. A nap ragyogóan süt, alvásra esély sincs, bármilyen puhának és vonzónak tűnik is a kapott takaró.

Kezdeném is a legelején. Saját magam legnagyobb megdöbbenésére reggel pár óra alvást követően sikerült időben kiérnem a reptérre. Pedig fél kilenckor még semmi nem volt a bőröndömben. Már legutóbb is megállapítottam, hogy pakolásbsn egyre rutinosabb vagyok, ez most hatványozottan igaznak bizonyult. Az üres bőrönd teóriám sajnos nem jött be; végignézvén azon helyek időjárását, amiket be akarok járni arra jutottam, hogy nem mehetek el egy rövid nadrággal és két toppal. -1 és 26 fok között mindent láttam a következő egy hétre. Így bekerültek a nadrágok és pulóverek is a csomagba; 17 kiló lett a vége. Ezen lesz még mit javítani legközelebb. :-) 

(Csakazértis) Ferihegyen semmi említésre méltó nem történt, leszámítva talán, hogy egy új részét ismertem meg a reptérnek, plusz biztonsági- és útlevél ellenőrzésekkel. Szerencsére a csatlakozó járat lekésésétől nem kellett tartanom, szinte csak átszálló utasok voltak ezen a londoni járaton. 

Az első rendkívüli esemény London előtt történt, amikor is a pilóta bejelentkezett, hogy elnézést kér az álmunkból való felriasztásból és nézzünk ki az ablakon. Az ezután következő magyrázatot már nem értettem, majd a légiutas-kísérő is magyarázott még; azt sem. Az ablakon nem nagyon láttam ki - folyosó melletti helyem volt -, pánik sem tört ki mindenestre, szóval nem lehetett túl fontos.

Londonba nagyjából terv szerint érkeztünk, ahol átestem további ellenőrzéseken. Számolni már nem tudom. Amire viszont nem számítottam csak Amerikában és így nagyon felkészületlenül ért, az a kikérdezésem. A „Where are you from?”-ot másodszorra sikerült megértenem (és meg is válaszolnom :-D ), de az „Are you happy?"-nél már nem tudom mit mondjak. Azóta elgondolkodtam, hogy a malajziai eset után talán már nem csak boldogtalan pilóták, hanem boldogtalan utasok sem szállhatnak fel nemzetközi járatokra... 

Az angollal még lesznek problémák, ez biztos. Sokat fejlődtem egyébként a legutóbbi londoni kiruccanásom óta. Most már megértik, amit mondok. Szertném egy hónap múlva ugyanitt elmondni, hogy azóta én is őket. Volt egy néni az egyik ellenőrző helyen, akinek az volt a feladata, hogy segítsen útbaigazítani és hasonlók. Megkérdeztem tőle, hogy be kell-e állnom ebbe a hosszú sorba. Őszintén szólva egy igent vagy egy nemet vártam (Yes or no?! - ugye Laci :-D ), de ő nagyon kedvesen tartott egy öt perces kiselőadást, amiből egy kukkott sem értettem. Majd a végén megköszöntem, ámbár ugyanott álltam a kérdésemmel, hogy most merre? Végülis most fent vagyok ezen a gépen, úgyhogy látszólag semmit nem mulasztottam el. :-) 

Ja igen, a repcsi: Boeing 777-300. A fedélzetre lépve tényleg nem bírtam csukva tartani a számat, hogy micsoda "szobák" vannak itt, de aztán hamar leesett, hogy ez bizony csak a Business Class. Az én helyem a gép hátsó részében a szokásos, de nem fapados kivitel. Párna, takaró a helyünkön várt, ablak mellett ülök (10 szék van egy sorban), itt meg az előttem lévő ülés képe.

Többszáz (ezer) film, zene meg játék is van rajta, így alapvetően le tudja foglalni magát az ember. 

Már csak a kajáról nem ejtettem szót. :-) Az első étkezés után megelégedéssel konstatáltam, hogy jó ötlet volt ebédelni (mangó, nyámi :-) )még odalent, mert a 10 gramm sós rágcsival alighanem nem laknék jól. Na de azóta az ebédet is elfogyasztottuk, amire nem lehet panasz. Kettő közül lehetett választani, én csirkemellfilét kaptam zucchinis paradicsomos gnocchival, hozzá saláta répával, paradicsommal és spenótlevéllel (wtf), Laugenbrötchen (el nem tudom képzelni, hogy kerül belőle a Föld ezen részére), mindenféle vajak, édes és sós keksz, narancslé, ásványvíz. Most már elleszek. :-) 

Közben elértük Grönlandot. Már ezért a látványért megérte.