Rémesen egyszerű oka van annak, hogy eltűntem az utóbbi napokban. A bejegyzéseket ugyanis nagyrészt a buszmegállóban várakozva vagy a buszon ülve írtam. Minekutána továbbálltam Los Angelesből, ezek a holt idők szinte teljesen megszűntek. De most pont van még két órám, szóval folytatom.

Utolsó los angelesi napjaimról még nem meséltem. Visszamentem a belvárosba megnézni, amikre nem jutott idő vagy nem tudtam, hogy létezik. Ilyen a már említett Walt Disney Concert Hall tetőkertje és voltam a japán negyedben is. Egy esti városnézés keretében még végiglátogattuk Hollywood és Beveréy Hills nevezetességeit, Obama házát, voltunk Bel Airben és mindenhol, ahol még nem. Megkóstoltam a helyi hamburgert. Ez nagy szó, mert alapvetően tiltják az elveim a gyors kaját. Nagy veszekedéssel sikerült csak rávenni, hogy hajnal kettőkor hamburgerezzek, de annyira jó volt, hogy azóta a rabjává váltam. Letagadom magam.

Pasadena látogatásával zártam a los angelesi tartózkodást. A Caltech-et feltétlenül meg akartam nézni. Ha olvassa ezt valaki, akivel annak idején együtt ültünk mechanika órákon, az tudja, hogy szinte nem volt olyan óra, ahol Pasadena, a Caltech vagy Kármán Tódor neve el ne hangzott volna. Szóval ezt látnom kellett. Meg is kerestem egyből az aerodinamikai intézetet, aminek előterében rögtön Kármán mellszobra fogadott. Ezután körbejártam az egész kampuszt; sétálgattam az épületek között a zöldben. Ekkor éreztem először, hogy végre egy élhető hely. Félreértés ne essék, LA is szép a maga módján. Látni kellett, hogy valamennyit átvegyek az amerikai életérzésből, hogy megtapasztaljam, hogy a filmek díszletei "igaziak". Viszont nem szívesen laknék ott. Vagy inkább semmiképpen sem. Nem csoda, hogy Los Angelesben találták fel a szmogot például. Egy-egy napi séta után hazatérve láthatóan fekete volt az arcom. Érdekes a város, a stílus, de számomra élhetetlen. Pasadena más volt. Kevesebb autó és rengetg zöld. Ehhez pedig egy csomó szép, olasz stílusú épület társult. A furcsa csak az volt, hogy emberek viszont itt sem voltak az utcán. Ha megnézitek facén a képet, ami a városháza előtt, a város főterén készült, látszik, hogy közel s távol ember nincs rajtam kívül. Bármelyik európai nagyvárosban a tér tele lenne turistákkal, meg cukorka árusokkal. A városházán természetesen itt is körbe lehetett sétálni. Bent az udvarban egy park volt szökőkúttal, az erkélyek között pedig egy kis híd az emeleten. Az ingyen wifi pedig a városok központjában, azt kell mondanom alap. :-) 

Pasadénából hazatérve (Burbankben voltam a filmstúdiók mellett), nekiálltam csomagolni, mert hajnal négykor indulnom kellett a reptérre.